Ingatlanos történet – 6 tyúk és egy kakas

2020. szeptember 29.

6 tyúk és egy kakas

Jó pár éves ez az ingatlanos történet már, nagyjából 2012-es. A napokban jutott eszembe, amikor egy új kollégámmal beszélgettem arról, hogy hogyan lehet sikereket elérni ingatlanközvetítőként.

Szerintem a pozitív, problémamegoldó hozzáállás és az asszertív kommunikáció tesz egy ingatlanközvetítőt sikeressé, azonban a recept nem ennyire egyszerű: alázatra és kitartásra is nagy szükség van az igazán stresszes időszakokban. Márpedig az ingatlanok eladása közben az értékesítők is egy érzelmi hullámvasúton ülnek, ami nem mindig élmény.

Történet

A 2. kerületben árultam egy sorházat, melyre érkezett egy érdeklődő pár. Ahogy beszélgettünk megtekintés közben, felmértem az igényeiket és kérdezgettem őket az ingatlannal kapcsolatos érzéseikről, az életvitelükről, munkájukról egyszóval mindenről, ami befolyásolhatja a döntést. Egyre tisztult bennem a kép, hogy nem ez lesz az új otthonuk. Közben egyre inkább egy, az agglomerációban lévő megbízásom járt a fejemben, hogy szerintem az tökéletesen lenne számukra. A kis bökkenő az volt, hogy elmondták, hogy éppen most adták el a kocsijukat, mert nem akarnak autózni. Igyekeztem felmérni, hogy ez mennyire prioritás náluk és nem tényként kezelni az információt.

Végül mondtam nekik, hogy van egy megbízásom, ami szerintem nekik van kitalálva. Megkértem őket, hogy menjenek ki a településre és nézzék meg egyik hétvégén, hogy mennyire tetszik nekik a környék miliője. Hívtak is már nem emlékszem, hogy szombat, vagy vasárnap, de arra tisztán emlékszem, hogy egy családi ebéd közben, hogy kint vannak és tetszik nekik a hely, meg tudják-e nézni a házat?

Áldozat készség

Pfff. Tudtam, ha nem megyek oda most azonnal, akkor csináltam egy eladást a helyi ingatlanosnak, szóval sűrű elnézéskérések közepette eljöttem a családi rendezvényről és indultam. Velük megbeszéltük, hogy addig harapnak valamit az ottani étteremben. Leszerveztem a tulajdonossal is a kocsiból a megtekintést, mondtam neki, hogy nem tudom, mit csinál, de helyzet van! Be kell jutnom a házba a vevőimmel. 😀 Nagyon jó kapcsolatom volt a tulajdonossal, hallotta a hangomon, hogy itt nincs mese. Felcsíptem a vevőimet és elvittem őket a házhoz, ahol a tulajdonosom mosolyogva várt már a bejárati ajtóban bennünket. Körbemutattam az ingatlant, sok kérdés volt és láttam a csillogást a szemükben, tudtam, hogy ez telitalálat, megérkeztünk az új otthonukba.

Pszichológus

Ha jól emlékszem egyből le is ültünk tárgyalni az árról. Na hát az hatalmas volt. A vevőim pszichológusok voltak az eladóm pedig egy építész, aki a válását dolgozta fel azzal, hogy házakat épített és eladta azokat. Neki ez egy fajta terápia volt. Képzelhetitek az ártárgyalást. Egy pszichológiai kezelésen találtam magam, nagyon szürreális volt. Meg is állapodtunk az árban és fizetési ütemezésben, kiköltözésben, plusz egy-két dolgot még kértek a vevők, hogy csináljon meg a házon.

Krach

Pár héttel később egy esős napon tértünk vissza a házhoz pár dolgot felmérni. Kiszálltunk a kocsiból és egyszer csak megszólal a vevő házaspár férfi tagja, hogy „Mi ez a szag?” Látjuk, hogy a szomszédban tyúkok vannak. Mondja, hogy hát ő ezt biztos, hogy nem veszi meg, mert ezt nem fogja elviselni… Mondom, magamban EZT NEM HISZEM EL. A vevő viszont nagyon határozott volt, bementünk és mondta a tulajdonosnak is, hogy sajnálja, de ezt így nem veszi meg.

Probléma megoldás

Nekem már járt az agyam, hogy itt van álmaik háza és egy ilyen dolog miatt nem vehetik meg… Kértem tőlük pár napot, hogy keressünk megoldást. A tulajdonost megkértem, hogy menjen át megbeszélni a szomszéddal a dolgot. Egy óra múlva hívott, rém idegesen, hogy 2,7 millió forintot kér a szomszéd az állatok eltűntetéséért. Fontosak számára ezek a kapirgálósok, mert megnyugtatják. Köpni, nyelni nem tudtam. Mondta a tulajdonos, hogy ő ennyit tuti nem fizet neki, bármennyire is el akarja adni a házat. Megnyugtattam, hogy keresünk megoldást.

El is kezdtem a település állattartási szabályozásait olvasni és egyeztetni az önkormányzattal, mik a lehetőségeink. Forródróton voltam a tulajdonosommal, hogy próbáljunk meg a szomszéddal megállapodni, mert ezen múlik minden és persze a vevőimmel, nehogy lemondjanak erről az ingatlanról. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy rajtam ne érezzék a stresszt, hogy meg tudjam őket is nyugtatni. A nyugodt ügyfél megfontolt döntéseket hoz, míg az ideges hajlamos vagdalkozni és dacból dönteni. Ebben az esetben mind a két fél nagyon akarta az adásvételt, szóval ezt el kellett kerülnöm és megoldást találnom.

Javasoltam a tulajdonosomnak, hogy egy konkrét ajánlattal menjen át a szomszédba, hátha így meg tudja győzni. Egyszer csak hívott, hogy MEGVAAN! SIKERÜLT! Megállapodott a szomszéddal: 1 millió forintért megválik az állatoktól, de egy kis időre van szüksége.

Megoldás

Ezt érzitek? 6 db tyúk+ 1db kakas = 1millió forint! Téboly!

Kollégáim az irodában – mintha egy szappanoperát néznének – várták minden nap a fejleményeket.

Végül az adásvételi szerződésbe is belefoglalta az ügyvéd, hogy letétbe kerül 1 millió forint addig, amíg a felek jelzik, hogy az állatok elkerültek, ekkor felszabadítja a szomszéd javára az összeget.

Siker receptje

Visszatérve, hogy hogyan lehet valaki sikeres ingatlanközvetítő.

Vicces ingatlanos történet lett ugyan így utólag, de ez nagyon kemény munka volt.

A munkánk olykor lemondásokkal jár és van, hogy fel kell állni hétvégén is az ebédlőasztaltól. Elviselni, hogy a felhőtlen magasságokból egy szempillantás alatt zuhanhatunk a mélybe. Átlépni a csalódottságon és nem egyből elkönyvelni, hogy ennek annyi. Főnixként hamvainkból feltámadni és megoldást keresni. Folyamatos telefonokat intézni, mindenkit megnyugtatni, amikor már mi is majdnem felrobbanunk. Lelket önteni a felekbe, amikor még mi sem tudjuk a megoldást. Minél több lehetőségre felkészülni és kezelni a helyzeteket, magas lélekjelenléttel.

Sokan mondják, hogy az ingatlanközvetítés nem is munka. Őket szívesen beültetném az irodámba pár hónapra.